Egyszer volt hol nem volt...

Egy kellemes augusztusi délutánon a műhely előtt festegettem az egyik új játékunkat. Bandi a műhelyben dolgozott szintén egy játékon. Beszélgettünk és közben visszaemlékeztünk a kezdetekre...

Az első játszóház

Mindketten egy helyi sportegyesület tagjai vagyunk és a mai napig rendszeresen részt veszünk az események szervezésében. 2009-ben a Pétfürdői Ház és Könyvtár a Madarak és Fák napját szervezte. Elképzelésük az volt, hogy a jelentkező 4-5 fős csapatok késleltetve indítva különböző állomásokon érdekes feladatokat oldjanak meg. A rendezvény helyszínén várakozók szórakoztatására civil szervezeteket kértek fel, így a mi egyesületünket is. Önként jelentkezőkre volt szükség. Bandival összenéztünk és azt mondtuk, bevállaljuk...

Csak picit később tudatosult bennünk, hogy mindössze két napunk van felkészülni több, mint 80 mindenféle korú gyermek szórakoztatására. Nekünk is van három gyermekünk, de azért azt éreztük, hogy ez egészen más lesz. Mi tévők legyünk?

Népi játékok

Néhány órás ötletelés után eszünkbe jutott a saját gyermekkorunk. Rögtön meg is kérdeztem Bandit.
 - Te mivel játszottál kiskorodban?
 - Mivel nem? - jött a mosolygós válasz. - Mindennel, amit csak találtunk. A ház körül megtalálható dolgokból készítettünk játékokat. Ma is szívesen emlékszem vissza azokra a napokra.
 - Mi lenne, ha most is ilyen játékokat készítenénk? - kérdeztem és Bandi rögtön bólintott.
Mindig is ilyen beállítottságúak voltunk, régimódiak és hagyományőrzők. Neki is láttunk. Először körbenéztünk, mit tudunk felhasználni.

Kamrában, pincében, műhelyben, padláson, nagyszülőknél, stb. Bármit, amibe beleláttunk egy játékot, összegyűjtöttük és munkához láttunk. Egy nappal később már 10 játékunk volt az egészen egyszerű kötélhúzástól a klasszikus csibepofozóig. Íme néhány játék az első játszóház kínálatából.

A játékok készítése közben mi is jókat nevettünk, miközben nosztalgikusan próbálgattuk őket. Nagyon reméltük, hogy a gyerekek is örömmel fogadják majd. Aztán eljött a nagy nap...

Kipakoltuk a játékokat és néhányan rögtön el is kezdtek játszani velük. Mások kíváncsian figyeltek a távolból, de őket is sikerült bevonnunk. Fél óra elteltével hangos volt a játszóház a gyermekek nevetésétől és nagy meglepetésünkre a felnőttek stratégiai beszélgetéseitől, hogy pontosan milyen szögben is kellene megütni azt a csibét? 😄

Nem sokkal később a kötélhúzásnál kialakult egy versenyhelyzet. A két csapat közel egyenlő erős volt, de a gyengébb oldalhoz mindig beálltak még páran és így fordult a kocka. El sem hittem volna, ha nem a saját szememmel látom: ez a kötélhúzás több, mint egy órán keresztül tartott és a végén már vagy százan küzdöttek...

A játszóház óriási siker volt és elhatároztuk, hogy ez csak a kezdet! Ekkor született meg a Fanyűvők gondolata.

Fanyűvők!

Abban biztosak voltunk, hogy a "fa" szónak szerepelnie kell a nevünkben, hiszen játékaink nagy részét saját kezűleg, fából készítettük. Körbenéztünk, ötleteltünk és végül a Fanyűvők mellett tettük le a voksunkat. Azóta csak a "játszóház" szót tettük mögé, hogy ne keverjenek egy étteremmel. 😊

Több, mint játszóház

A játszóház lehetőséget teremtett számunkra, hogy közvetítsük és népszerűsítsük azokat az értékeket, amikben mélyen hiszünk: az emberi kapcsolatok fontossága, a család és a hagyományőrzés.

Együtt játszunk

A játszóházat nem bérbe adjunk, minden eseményen mi is aktívan jelen vagyunk. Játékmesterekként nem a háttérből figyeljük, ahogy a többiek játszanak. Felkeltjük az érdeklődést, mesélünk, megmutatjuk, bevonjuk őket, vicces versenyre invitáljuk a vendégeinket. Közvetlen kapcsolatba kerülünk az emberekkel és így olyan hangulatot teremtünk, ahol mindenki jól érzi magát és szívesen megnyílik. Egyszóval együtt játszunk velük, mert hiszünk abban, hogy a modern világban az emberi kapcsolatoknak óriási szerepe van.

Minden korosztálynak

Nincs is annál örömtelibb pillanat, mint amikor egy nagymama mosolyogva mutatja a kisunokájának azt a játékot, amellyel ő is játszott kiskorában. Sok emléket felidézünk, ezt jó látni és hallani a látogatóinktól. Úgy véljük, a játék egy remek eszköz arra, hogy közelebb hozza a generációkat, legyen az szülő-gyermek vagy unoka-nagyszülő. Játszani akkor igazán szórakoztató, ha meg tudjuk osztani az örömöt szeretteinkkel. Akár csapatmunka, akár verseny, egy-egy közös játék mindig közelebb hozza a családtagokat egymáshoz.

Régi dolgok egy modern világban

Egészen más a 21. században gyermeknek lenni. Törekszünk arra, hogy a hagyományt modern külsőbe bújtassuk. A játékokat úgy alakítjuk, hogy a jelen gyermekei is érdekesnek találják, de mégis megmaradjanak benne a régebbi kor jellegzetességei.

Játékainkról

Egy mai játszóház megszervezésénél több mint 80 játék közül tudunk válogatni. Ezek nagy részét magunk készítjük. Hiszünk abban, hogy egyszerű, házilag elkészített játékokkal is nagyon jót lehet játszani. Míg egy modern, bonyolult játékot megvehet az ember a boltban, a mi játékaink lényege a közösen eltöltött idő.

Gyakran kérdeznek minket, hogy honnan jön az ötlet egy-egy játékhoz?

Ötlettől a játékig

Az elején még a saját emlékeinkből dolgoztunk. Ez azonban hamar kiapadt és elkezdtünk kutatni. Az informális interjúkkal kezdtük: szüleinkkel, nagyszüleinkkel és idősebb ismerősőkkel. Majd komolyabban is utánanéztünk a dolognak, például néprajzi lexikonokban. Manapság már bármerre járunk, megnézzük a skanzeneket, tájházakat, bemutatókat és keressük az ötleteket. Sokszor ezek a legváratlanabb helyzetben jönnek: egy régi film, egy kedves vendég halovány emléke, stb.

Miután az ötlet megvan, munkához látunk. Papíron tervezünk, majd prototípust építünk. Ezt kipróbáljuk és megmutatjuk az ismerősöknek. Finomítjuk, átalakítjuk addig, amíg el nem érjük a kívánt eredményt. Végül elkészül a játék, amelyet ezután bevizsgáltatunk, hogy meggyőződjünk róla, minden biztonsági előírásnak megfelel-e. Vendégeink csak ezután találkoznak először az új játékkal.

Tényleg saját kézzel?

Igen, játékaink nagy részét saját kezűleg készítjük. Természetesen vannak olyanok, amelyeket nem, például a kézzel hajtható körhinta, vagy az ördöglakatok többsége. Ezek elkészítéséhez olyan eszközökre lenne szükségünk, amelyeket nem tudnánk folyamatosan kihasználni.

A saját készítésű játékok nagy előnye, hogy folyamatosan karban is tartjuk őket. Ismerjük a játékainkat kívülről-belülről. Olyannyira, hogy akár rendezvény közben is végzünk kisebb javításokat, ha felborul, eltörik, stb.

Rita és Bandi

Miután végeztem a festéssel és Bandi is befejezte a fa megmunkálását, pihenésképpen játszottunk egy kicsit. Hogy mivel? Mindenki a maga kedvenc játékával.

Bandi az ördöglakatos ládájához ment és büszkén kinyitotta, majd elővett belőle egy újabb szerzeményt.
 - Tudod Rita, ezeket szeretem a legjobban. Kikapcsolnak és megnyugtatnak, nagyon bele tudok merülni. Nem elég hozzá a logika és a tapasztalat. Borzasztóan sok türelem és kitartás is kell hozzá. Neked melyik a kedvenced?
 - Nem is tudom... - feleltem. - Talán a békafogás gólyákkal. Szeretem a békákat, sokan undorodnak tőlük, pedig aranyos lények. A mi békáink is nagyon helyesek és így a gyerekek sem félnek tőlük. Ó, hány helyet megjártam a tökéletes békák után kutatva. Képzeld, még a munkatársaim is hoztak nekem a játékainkhoz...

Habár mindkettőnknek más a kedvenc játéka, együtt a létragolfot szeretjük a legjobban! Így sokszor ezzel zárjuk a kreatív napjainkat. Ez ma is így történt, és örömmel jelenthetem, hogy 5-2-re legyőztem a férjemet! Aki persze rögtön visszavágót követelt. 😉